Amikor a Marian Kotlebához köthető a Mi Szlovákiánk Néppártja (L’SNS) a 2016-os választások során első alkalommal lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, számos párt kijelentette, hogy lépésekre van szükség a szélsőjobboldallal szemben. Ennek megfelelően az akkor még Robert Fico vezette kormány programjába is bekerült, hogy a „jogállamiságot meg kell védeni a politikai szélsőségektől”, minthogy azok „belső biztonsági kockázatot” jelentenek. A program ugyanakkor nem részletezte, hogy pontosan milyen eszközöket is kívánnak bevetni Kotleba pártja – és a hozzá hasonlók – további erősödését megelőzendő.
Gyorsan kiderült azonban, hogy a Fico-kormány elsősorban nem társadalmi intézkedések (így például az oktatás fejlesztése), hanem szigorúbb jogi szabályozások útján készül szembeszállni a „politikai szélsőségekkel”. Erősítették a bűnüldöző szervek „gyűlölet-bűncselekményekre” szakosodott elemeit, és előirányozták egy szakértői gárda felállítását, akik révén könnyebben azonosíthatóvá válnak a politikai vagy vallási extrémizmus esetei. Utóbbi program mindazonáltal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a vonatkozó rendőrségi adatbázisban mindössze két ilyen szakértő szerepel.
2017-ben aztán két pontban is módosították a szlovák büntetőtörvénykönyvet. Egyrészt szigorították a büntethetőségét az olyan csoportok finanszírozásának, támogatásának és nézeteik terjesztésének, amelyek valamilyen (például nemzetiségi, etnika vagy vallási) csoport alapvető jogainak elnyomására irányulnak. Másrészt pedig az új rendelkezés szerint a becsületsértés már valakinek a „politikai elköteleződését” is érinthette. Mindezen változtatásokhoz kevés magyarázat társult, és az elnagyolt megfogalmazások az értékelések szerint elsősorban azt a célt szolgálták, hogy a rendőrség és a bíróságok nagyobb szabadságot kapjanak.
A módosítást később több parlamenti képviselő is megtámadta az Alkotmánybíróság előtt arra hivatkozva, hogy az sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkelyét a véleménynyilvánítás szabadságáról. Az Alkotmánybíróság idén januárban végül úgy döntött, hogy megsemmisíti a kérdéses kiegészítéseket, de ezt arra hivatkozva tette meg, hogy azok szövege túlságosan homályos és általánosító, míg azt nem vizsgálta, hogy valóban összeegyeztethetlen-e az Emberi Jogok Európai Egyezményével. A jogi realizmus szellemében hozott döntés így elsősorban annak veszélyét hárította el, hogy a különféle hatóságok tetszésüknek megfelelően lépjenek fel bizonyos politikai véleményekkel szemben.